Szószék elfoglalva – hiábavaló készülés?

Mindegy, hogy rendes vasárnap, vagy ünnep, esetleg saját születésnap van éppen azon a napon, a szolgálatot el kell végezni. Fel kell rá becsületesen készülni, ha kizárni nem is tudja, meg nem is kell, a külső elemeket, Isten szavát böcsülettel tolmácsolni kell. Nincs mese!

Zuckerberg felemelkedése, azaz a Facebook megjelenése óta nagyon el se lehet titkolni azt, hogy szülinapja van az illetőnek. És mivel a lelkipásztorok is léteznek, már reggel korán pittyeg a telefon a sok-sok jó kívánsággal. Nehéz így készülni, de a telefont néma üzemmódba lehet állitani, és a szent feladatra lehet összpontosítani.

Király Lajos szatmári esperes, batizi lelkipásztor vasárnap délelőttje, a gyermeknaphoz legközelebb álló vasárnapon, ugyanakkor Szentháromság vasárnapján, hasonló érzésekkel telhetett, ugyanis éppen erre a napra esett 42. születésnapja. A presbiterek érkeztek, szokás szerint, a gyülekezeti házba, hogy együtt vonulhassanak be a templomba. Még egy-egy rövid pillantás a prédikációjegyzetre: több minden van, amit meg kell említeni, s nem engedni, hogy kizökkentse a köszöntések özöne. Rövid ima, és indulás a templomba, mert vár a gyülekezet, a harang elhalkul…

Azon már talán meg sem lepődött az esperes, hogy a gyülekezet felállva és énekelve köszöntötte szeretett lelkipásztorát. Már éppen azon gondolkodik, sőt ki is fejezi, nehéz lesz így prédikálni, amikor rádöbben: nem is kell. A szószék lépcsője magasságából egy kéz ereszkedik az esperes vállára, megnyugtatva, vagy éppen bosszantva? Hiába készült, mert a szószék el van foglalva.

Rácz Ervin szigetlankai lelkipásztor, jó barát, szolgatárs, a presbitérium kérésére érkezett a templomba meglepetésül. Az igehirdetés a 42. zsoltár alapján szólt. Három kérdés és három biztatás hangzott el a prédikációban. Mi a vágyad? Miért csüggedsz? Min szoktál vívódni? Bízz Istenben! Légy hálás! A szabaditó szabaddá tesz. Ő a mi személyes szabadítónk, hogy minden élethelyzetben ez legyen biztos alapunk.

Mivel gyermeknap is volt, ezért egy torta is érkezett a templom udvarára, a gyülekezeti tagok a lelki táplálék elfogyasztása után egy-egy szelet tortát vehettek magukhoz. A batizi református gyülekezet pedig ismét természetes és képmutatásnélküli szeretettel demonstrálta, szemléltette, bemutatta milyen a krisztusi közösség. Tortát nem mindig és nem mindenki fog kapni, aki megérkezik oda, de jó eséllyel szeretetben részesül.